A hiányzás oka:___________

Zh-k tömeges iratása. Erről bővebben nem is írnék, jó nehezek voltak, de ennyi.

Ami viszont a mostni témát illetni: vajon milyen hatást gyakorol az internet a társadalomra. Nem gazdasági szempontból, hanem egy emberre és ez hogyan hat vissza a társadalomra.
Úton-útfélen azt hallani, hogy információs társadalom, a reklámokban stylistek által gondosan megtervezett fiatalok nyomkodják a hófehér MacBook-jukat, vigyorognak a webkamerába.
De tényleg ez lenne a valóság? Egyfelől igen, hiszen az internet összeköt mindenkit, a világon bárkivel beszélhetünk, bármilyenek is legyünk találunk hozzánk hasonló embereket. Ez mind szép és jó, de mint minden elméleti kérdés a gyakorlatban ez is erősen sántít. Elméletben nekünk kéne kihasználni az internet adta lehetőségeket, de azok olyan hatalmasak, hogy egyre inkább belefolyik az ember, nem tud kikerülni a hatása alól. Olyan, mint egy álom, bármit megvalósíthatunk amit csak szeretnénk. Bárki leülhet a gép elé, és megvalósíthatja álmait, lehet fórumokon elismert szakértő, pedig a valóságban csupán egy egyszerű irodai dolgozó. Ez egyfelől örvendetes, hiszen ezért fejlődik ilyen gyorsan ez a világ, bárki kipróbálhatja magát kockázat nélkül, ha nem sikerül, akkor abbahagyja, senki sem fog rá emlékezni. Ha pedig sikere van, akkor gazdagabbak lettünk egy új íróval, politikai elemzővel, bármivel.
A hiba az, hogy van egy hatalma tömeg, ami a kettő között van. Nem ismeri el, hogy ez nem neki való, vagy csupán nem elég jó ahhoz, hogy kamatoztassa azt a tényt, hogy felfedezte, valamiben ő nagyon is jó. Ők azok, akik általában utálják a munkát amivel foglalkoznak, ám nem tudnak váltani, ezért enyhén depressziósak, ám az internetes közösségekben megbecsült tag, hiszen ha nem teljesen hülye az illető, akkor inkább a tudása mutatkozik meg, nem pedig az amit nem tud. Ennek következtében ide menekül a való világban őt ért csalódások elől, egyre inkább el is hanyagolja azt. Mivel elhanyagolja, egyre kevésbé lesz boldog benne, egyre inkább a virtuális valóságba menekül.
Valamelyest más az alapszituáció, de így is témába vágó olvasmány Asimov Robotok és Birodalom című szerzeménye. Ebben a Solaria nevű világ lakóiolyan szinten fejlesztették tökélyre a robottechnológiát, hogy nem kell semmit csinálniuk, minden embernek több ezer robot áll rendelkezésére, amik mindenben kiszolgálják őket. Emiatt kihal a versenyszellem, az emberek belefásulnak az életbe és már kész is a társadalmi válság.
Manapság még nem tartunk ilyen fejlettségi szinten, de a virtuális valóságban - az interneten már így működnek a dolgok. Erőfeszítés nélkül elintézhetünk, megtehetünk bármit, ám eközben sok mindent veszítünk. Több száz emberrel beszélünk, ám mégsem ismerjük őket igazán, hiszen egyféle módon nem lehet megismerni egy embert. Úgy tartja a mondás: ,,Bajban ismerszik meg a barát" Ám az internet egy ideális világ, itt nincsenek problémák. Az ember mindig a könnyebb utat követi, ezért inkább szívesebben beszélget IRC-n a hozzá hasonló virtuális ismerőseivel, mint hogy a való életben szerezne ismerősöket jóval nehezebben, aztán hallgassa, hogy most dolgozok, most nem érek rá, nem tudnál kölcsönadni?...
De hát jó dolog az, hogy ott ül az emberiség a gép előtt, és éppen birtokba veszi az emberiség globális tudását, kapcsolatba lép bárkivel, mondhatni übermensch-et alkot magából.
Mi uraljuk a technológiát, vagy az formál a maga képére minket?
Valóban tudást szerzünk, hasznunkra válik az internet, vagy csupán szánalmas hálózati végponttá avanzsálódunk? Ezekre a kérdésekre csak az idő múlásával kapunk igzi válszt, de addig is gyors ütemben növekszik az internet- és online játékfüggők tábora.

Eddig inkább a negatív oldalát fejtettem ki a témának, de szerencsére vannak pozitívak is, nem is kevés. Ilyen jó dolog páldául a blog. Nem konkrétan a blogról szeretnék elmélkedni, hanem amit lehetővé tesz. A blog előtt is voltak blogszerű írások, ám inkább weboldalra kitett írások formájában, nem volt központosítva, jóval nehezebb volt rátalálni. Most nem a szűk értelemben vett webnaplóról beszélek, hanem a blog formájában közölt írásokról. Vannak szakmai írások, gondolatébrszető írások, de mindegyik közös valamiben: magukban hordozzák a gondolatszabadságot, azt írnak le amit csak akarnak. Bárki írhat bármiről, nincsenek cenzorok, nincsenek szerkesztők akik megkötik az ember kezét, és nem kérnek diplomát az embertől. Bármikor és bármiről írhat, az olvasók pedig megismerhetik más kultúrában felnőtt emberek gondolatait, és ezáltak közelebb kerülhetnek ahhoz, hogy komoly általános műveltségre tegyenek szert, új vagy ismert dolgokat más szemszögből ismerjenek meg.
A blog szerintem minden másnál jobban kifejezi minek kellene lennie az internetnek.
Egy olyan rendszernek, ami ugyan önmagában semmire sem jó, ám minden amit tartalmaz, az része egy ideális társadalomnak.
Tudom, nagyon belementem a blog dícsérésébe, ám megint felhívnám a figyelmet, hogy csupán azért, mert megvalósításilag ez egy megfelelő rendszer arra, hogy bemutassam miert jó az internet szabadsága, miben is testesül ez meg.

Erről a témáról ennyi elég is mára, főleg, hogy holnap lineáris algebra zh-m lesz.
Nem tudom legközelebb mikor tudok írni, ugyanis november 4.-éig nem leszek a gépem előtt. Ha valami eszembe jut, akkor azért megpróbálom majd leírni. :)

Megosztottság az egyesített világban

Érdekes irányba tart az emberiség. Mindenütt a tudás alapú társadalmat hirdetik, miközben a nép egyre csak hülyül. Az emberekből hiányzik a gondolkodás képessége, nem tudják értelmezni azt ami a szemük elé kerül. Arra várnak, hogy jöjjön valaki, aki majd szépen elmagyarázza a dolgokat, és akkor ők majd elmondhatják, hogy ők, már művelt emberek, mert ők aztán már tudják miről is van szó.
Az oktatásban is ez a helyzet: megmondják mi a jó, mit kell tudni, és innentől kezdve inkább ne is gondolkozzál. A mai világban már nem az számít okosnak, aki sok mindent tud, hanem az ki sok mindent meg tud találni. Információból már annyi áll a rendelkezésünkre, hogy életünk végéig sem sikerülne feldolgozni. Azt a tudást kéne átadni, hogy a rendszereket, az eseményeket irányító folyamatokat át tudják látni. Minnél inkább átlátják, annál jobban ki tudják szűrni az őket érdeklő információkat, annál nehezebb őket becsapni irányítani. Sajnos ez manapság senkinek sem érdeke, sokkal egyszerűbb, ha az emberek nem gondolkodnak, hanem elhiszik, hogy az a lehető legjobb nekik, hogy megveszik minden reggel a búlvárújságukat, a szomszéddal kitárgalják, hogy milyen szemét a kormány [figyelem: nem csak Magyarországról beszélek!]. A fiataloknak szépen eladják, hogy hallgasd csak a zenét, beszéljél a zenéről, mert más téma úgyis csak felesleges. Kövesd a divatot, és a divat manapság a hülyeség. Régeben a diktatúrákban erőszakkal nyomták el az értelmiséget, nem engedték szóhoz jutni, nehogy elterjesszék a rájuk nézve káros eszméiket. Manapság az emberek már önként mondanak le a szabad gondolkodás jogáról.
Az ember alapvetően kíváncsi lény. De hová lett ez a kíváncsiság? kérdem én. Ennek kellene előrevinnie az emberiséget, ám az átlagember megelégszik azzal, hogy tájékozódik az aktuális mónika/balázs/egyeb-show-ból, ha pedig kérdeznek tőle bármi mást, akkor azt a választ kapjuk, hogy mit érdekel az engem. A globalizációról az a véleménye, hogy pfúj, az rossz dolog, mert jön az amerikai multicég, meg a sok kínai bóvli. Pedig a globalizáció inkább azt jelenti, hogy mindenki legyen egyformán hülye.
Nagyon gyorsan meg kéne reformálni az oktatást, a társadalmi berendezkedést, ahhoz, hogy az emberiseg ne essen bele a gondolati helyén tántorgó űrbe.
Nehéz kérdés az, hogy hogyan lehet ezen segíteni, én sem tudom a választ, de ha azt elértem ezzel az írással, hogy valaki elgondolkozik a témán, akkor már tettem valamit a cél érdekében...

Az informatika mint jelenség:
Nehezen értelmezhető, keveseknek átlátható terület ez. Jelen van az élet területén, pedig a hsználóinak nagy része nem is ért hozzá. Akár úgy is tekinthetnénk rá, mint a scifi regényekben az idegenek által hátrahagyott csodaeszközre. Megmenti az emberiséget, habár a működését nem értik. Itt a szokásos ponyvaregények véget is érnek, ám némely író továbbmerészkedik: mi is történhet viszont ezután? Az egy darab reprodukálhatatlan csodafegyveren összevesznek az emberek, akinek sikerül megkaparintania, az kiirtja a konkurrenciát, aztán egyszercsak úgyis elromlik a csodaeszköz, az emberiség pedig visszaesika középkori szintre.
Az informatikát, mint fogalmat nyugodtan sorolhatjuk a csodaeszközök közé. Rövid pályafutása alatt hihetetlen mértékben terjed el, megváltoztatta az élet minden területét. Megszoktuk, hogy itt van a kezünk ügyében, mindent ráépítünk, holott nem fogjuk túlságosan szorosan.
Csak hogy egy jelenlévő problémát említsek: cyberterrorizmus. Manapság számítógépek vezérlik életünk minden apró momentumát: a közlekedést, az energiaellátásunk biztosítását, a termelést, egyszóval mindent. Mi történne, ha ezeket a rendszereket célzott támadás érné? Vajon meg tudnánk védeni? Szerintem nem. Az informatika olyan, mint egy szteroidokkal teletömött ember. Hihetetlenül gyorsan növekszik, ám ugyan ilyen gyorsan össze is tud omlani. Régi taktika a hadászati védekezésben: vagy vond össze erőidet egy várba, vagy pedig szórd szét és rejtsd el őket. A nagyon gyors növekedés miatt a stabil erős vár modell nem működik. A szétszórás pedig már elméletben is hibás, hiszen a hálózatok épp arról szólnak, hogy bármit bárhonnan el lehet érni.
Mi lehet hát erre a problémára a megoldás? A teljes internet felügyelete? Ezt nem igazán lehet megvalósítani. A mellőzés sem megoldás.
Az egyetlen lehetőség ha mindenki tanul. Az informatikára nem szabad úgy tekinteni, mint egy szimpla eszközre. Ahhoz, hogy ne üssön vissza ránk, ismernünk kell, ismernie kell minden embernek. Ha csak egyetlen ember nem tud vezetni, az is okozhat tömegszerencsétlenséget. Ilyenkor szokták mentségként felhozni, hogy számítógéppel még nem öltek embert. És ez néhány kivételtől eltekintve [:)] tényleg így is van. Az informatika segítségével csak nagyobb célpontokat lehet támadni. Az igazi probléma abban áll, hogy az informatikával olcsón, szinte ingyen lehet hatalmas károkat okozni. Hiszen csak egy számítógép és egy internetelérés kell hozzá, nincs kockázata, ráadásul még csak be sem kell jutni az ellenséghez, hiszen bármit, bárhonnan el lehet érni.A támadási kísérletek teljesen ingyen vannak, és ki tudja, mikor sikerül eltüntetni teljes bankadatbázisokat... Mert ha sikerül az meglehetsősen komoly gazdasági válságot okozna.
De térjünk rá arra, hogy hogyan kapcsolódik ide Juliska, a titkárnő, és számítógépe. Juliska szeretné mindenfélére használni számítógépét, ám érteni a működését már nem szeretné. A gyártók pedig igazodnak ehhez. Hihetetlen mennyiségű eszközt adnak egy hozzá nem értő kezébe, ám úgy csomagolják, hogy tudja használni. Elmondják neki, hogy mennyire egyszerű is ez, mennyivel egyszerűbb így a munka, ám a veszélyekre nem hívják fel a figyelmét. Ezért írom én most úgy ezt a bejegyzést, hogy a másik gép egy számomra ismeretlen ember számítógépén keresztül kapcsolódik az internetre. Ezért tudtam volna külföldön más okostelefonján keresztül internetezni, úgy hogy csak otthon fogja meglátni a számlát. Ezek csak kicsi problémák, ám a nagyokat is így lehet előidézni.
Azt az utat egyenlőre nem tartom járhatónak, hogy képezzünk mindenkiből számítógépes szakembert. A jelenlegi itt a számítógép, hasznáhatod bármire modellt kéne megváltoztatni. Jó ötlet volt a Network Computer, kár, hogy a maga idejében nem lehetett rendesen megvalósítani... Még most sem igazán lehet, ám nemsokára már nem jelenthet gondot. Egy központi rendszert inkább meg lehet csinálni biztonságossá.
A számítógépet ténylegesen egy használati tárgy szintjére kell visszaredukálni a mostani univerzális és zseniális csodatárgyról.
Ezt a témát még szeretném bővebben is kifejteni, de most túl álmos vagyok a folytatáshoz, elnézést is kérek tőle, hogyha valahol gépelési / logikai hibákat vétettem volna a szövegben, illetve összeszedetlen voltam, de hajnali 3-kor erre futotta...

A mai napon túlestem életem második Zh-ján, mégpedig Programozás alapjaiból. Az idő és a rendelkezésre álló hely is kevés volt, ráadásul a feladatok is idegesítően gagyik voltak - Jackson-ábra, függőségi gráfok stb. Remélem többet nem kell ilyenekkel szórakoznom. Talán csak az utolsó előtti feladatot élveztem - írjunk C kódot papíron :).
Az egyetemista életet egyenlőre nagyon élvezem, főleg a kollégiumból kifolyólag: reggel felkelek, csinálok egy kávét, iszogatás közben pedig elolvasom a híreket. Külön jópont a kolinak, hogy mindig kiraknak egy köteget a Metro újságból.
Ezek után előadások, gyakorlatok, amelyikre bejárok, azt még élvezem is. No nem mintha annyira lógós lennék, csupán van jópár olyan tárgy, ahol még nem tudnak semmi újat mondani, illetve amiből kítűnő jegyzetem van. :)
Tehát, elmondható, hogy élek, mint hal a vízben, élvezem az életstílust, élvezem azt, hogy tanulhatok, élvezem azt, hogy önálló lehetek.
Erről a hatásról / érzésről egy bővebb postban fogok beszámolni, mivel megérdemel egy önnálló fejezetet.

Nyitottam egy új blogot, mivel a másikat szeretném átalakítani csak a közeli ismerőseimnek szólóvá, ide pedig a mindennapi gondolataimat, velem kapcsolatos történéseket írnám.

Első érdekességként holnap rögtön egy analízis zh-val kezdek, jegyzet nincs túl sok belőle, de azért szerencsére találtam 7 kötetnyi 1978-ból származó BMF-es jegyzetet, most is éppen azt olvasgatnám, ha nem írnék blogot, bár ebből következően ez a bejegyzés sem lesz hosszú.

Pár nappal ezelőtt barátommal sikerült összehoznunk egy "nemalvás" versenyt. Nem terveztük, csak jött magától. Ültünk a gép előtt, hajnali 3-kor és a következő párbeszád zajlott le:
-Nem vagy álmos?
-Nem.
-Akkor jó. Amúgy, már 25 órája nem aludtunk.
-Tényleg? Ezzel már versenyen is indulhatnánk...
Ennyit tehát a hatalmas versenyszervezésről.
//Közben szenvedek az ékezetes betűkkel, a továbbiakban hanyagolom őket, nem nekem valóak...
Elso nyitobejegyzesnek talan ennyi eleg is, meg akkor is, ha a maga teljessegeben maximalisan osszeszedetlen, es ertelmes, de arra jo, hogy mar behozza a blogom :)
Mai bolcsesseg: ne a Zh elotti ejszakan tanuljatok!