A mai napon túlestem életem második Zh-ján, mégpedig Programozás alapjaiból. Az idő és a rendelkezésre álló hely is kevés volt, ráadásul a feladatok is idegesítően gagyik voltak - Jackson-ábra, függőségi gráfok stb. Remélem többet nem kell ilyenekkel szórakoznom. Talán csak az utolsó előtti feladatot élveztem - írjunk C kódot papíron :).
Az egyetemista életet egyenlőre nagyon élvezem, főleg a kollégiumból kifolyólag: reggel felkelek, csinálok egy kávét, iszogatás közben pedig elolvasom a híreket. Külön jópont a kolinak, hogy mindig kiraknak egy köteget a Metro újságból.
Ezek után előadások, gyakorlatok, amelyikre bejárok, azt még élvezem is. No nem mintha annyira lógós lennék, csupán van jópár olyan tárgy, ahol még nem tudnak semmi újat mondani, illetve amiből kítűnő jegyzetem van. :)
Tehát, elmondható, hogy élek, mint hal a vízben, élvezem az életstílust, élvezem azt, hogy tanulhatok, élvezem azt, hogy önálló lehetek.
Erről a hatásról / érzésről egy bővebb postban fogok beszámolni, mivel megérdemel egy önnálló fejezetet.